Hétfőn már 1/2 8-kor megjelentünk a kórházban. Megint csak nem volt időnk gondolkodni, mert az adjunktus úr a szárnyai alá vett, és kezdetét vette megint a pörgés. Vérvétel (Pannika kapott egy branült), általános vizsgálatok, súly, és magasság mérés, EKG, szívultrahang. Utána találkozó Jenővári doktorúrral, hogy megbeszéljük a portbeültetés részleteit.
Ez egy ún. port-a-cath, amit a bőr alá ültetnek be műtéti úton. Az egyik végén egy titánium dob található gumi membránnal ellátva. Az ebből kiinduló katéter vége a jobb szívpitvarba van bevezetve. Vérvételkor, és kezeléskor helyi érzéstelenítés után a dobot megszúrják egy speciális tűvel, azután akár napokon keresztül adhatóak gyógyszerek, vagy vehető vér, és nem kell többször megszúrni a beteget. A kezelés végén a tűt kihúzzák, a szúrás gyorsan begyógyul, nem igényel külön kezelést, teljesen steril, zárt rendszer.
Itt van egy link erről, ami Dr Jenővári Zoltán egyik bemutatójára visz (az utolsó képeken egy különösen nagy tumor):
www.gyer2.sote.hu/okt/ea/EA_Jenovari_Zoltan_ONKOLOGIA.pdf
Megbeszélés után irány az aneszteziológia, itt megint néhány vizsgálat, (közben Pannika kapott egy kis bódítót) és egy kedves doktornővel megbeszéltük a műtét rá eső részleteit. Itt egy kis hiba csúszott a dologba, ugyanis egyik mondat közepén berontott egy nagydarab, egyébként barátságos betegszállító, akitől Pannika halálra rémült, és éktelen sírásba kezdett. Annyi engedményt sikerült elérnünk, hogy a liften a műtő szintig kisérhettük, de a liftből már nem szállhattunk ki, ott már várt a doktor úr, és át kellett adnunk Pannit nekik.
Két órásra volt tervezve a műtét, és azt mondták utána az intenzívre viszik, majd ha felébredt, és jól van, akkor fel az osztályra. Kezdődött a várakozás, én közben elmentem a Heim Pál-ba a CT eredményekért, amikor visszamentem fent találtam Mariannát, és Pannit az osztályon. Anna még akkor is nagyon sírt, de szépen lassan megnyugodott.
Marianna elmesélte, milyen félreértés történt közben: Mikor Panni felébredt kereste az anyját, és sírni kezdett, közben kiabált: Zsömlémet kérem! A nővérek meg mondták neki, hogy most volt altatva, ezért nem ehet, csak később! Elfelejtettük mondani nekik, hogy Zsömle egy kis babzsák hasú plüsskutya, amivel Anna aludni szokott!
Sajnos még egy rossz hírt kaptunk: a CT tüdő áttéteket mutatott ki, (5-6 db 2-4 mm-es intrapulmonális metastasis) ezért IV. stádiumba sorolták. Az orvosok szerint ez gyakori, és nem ront sokat az esélyeinken.
Íme egy komputertomográfos felvétel a Wilms tumorról (balra a nagy szürke folt):
