December 28-án este kellett visszamenni. Bea nővér fogadott minket, és kikaptunk, mert este nyolc körül érkeztünk. Anna rögtön kapott is egy beöntést, és éjfélig már csak ihatott, utána pedig semmit se kaphatott, mert 29-ére volt kiírva a műtétje!

Másnap csupa jó hírt kaptunk! A 15-i CT szerint a tumor szépen összehúzódott a 12x8 cm-es tumor harmadával csökkent, így már csak 8,5x6,8 cm-es! A legjobb, hogy a tüdőáttétek teljesen eltűntek!

Rövid konzultáció után vittük Pannit a műtőbe. Most minden sokkal simábban zajlott, igaz Annát már felkészítettük a "nagy napra", hetek óta mást se hallott tőlünk. A "szentháronságot" vagyis a cumiját, a rongyocskáját, és Zsömlét odaadtuk az intenzíves nővéreknek, ha Pannit felviszik rögtön azzal nyugtathassák! A műtét simán zajlott, még transzfúzióra se volt szükség. Rögtön utána megint találkoztunk Jenővári doktor úrral, aki (amíg az intenzíven a befogadást intézték) elmesélte a részleteket. Utána Marianna sietett fel Annácskához. Később én is felmehettem hozzájuk. Anna megint nehezen ébredt, és többször is felsírt, enyhe nyugtatót kellett adni neki. Másnap levitték az I/b-re, és délután a katétereket is kivették. 

Ami kedvezőtlen volt az az, hogy már napok óta Panni úgy nézett ki, mintha állandóan álmos lenne, lógtak a szemhéjai, nem tudta felemelni őket. Kiderült, hogy a VCR mellékhatása, és B1-B6 vitamonkat kell szednie, valamint megelőzés céljából péntektől vasárnapig Summetrolim-ot.

Január elsején hozhattam haza őket. A szilvesztert ugyan külön töltöttük, de ez most nem számított! 

Egy héttel a műtét után (jobb oldalon a dudor a port, kissé lejjebb a műtéti heg):