A port beültetéssel egyidőben megkezdtük a preoperatív terápiát. Az első adagot rögtön meg is kapta Anna. Egyik héten Vinchristint, Doxorubicint, és Actynomicint kap, a következőn "csak" Vinchristint. A három közül a "Dox" tűnt nekem a legütősebbnek, ez kb. 10 nap után üt a legnagyobbat, ezt később többször is megtapasztalhattuk.
Három nap után mehettünk haza azzal, hogy 11.17-én folytatjuk. Következő héten hétfőn reggel elkezdtük az azóta már rutinná vált körutunkat a kórházban:
Reggel bejelentkezés után irány az ambulancia, ahol vért vesznek. Ha megérkezett a laboreredmény akkor az adjunktus úr megvizsgálja Pannit, majd a vérkép függvényében kiírja a soron következő kezelést. Ekkor vissza a kartonozóba átjelentkezni az osztályra, majd irány az első emelet. Itt megint egy rövid vizsgálat, majd a nővér bekeni a port felett érzéstelenítő krémmel, majd egy fél óra múlva megszúrják a portot. Utána elfoglaljuk az ágyunkat, és ha megérkezett a gyógyszer, már csak meg kell várni, hogy lecsöpögjön az infúzió.
Az ambulancián ismerkedtünk meg Böbe nénivel. Böbe néni naponta 30-40, néha 50 gyermeket is megszúr vérvétel céljából. Beszélget velük, különböző játékokkal vonja el a figyelmüket. Panni az első egy-két alkalmat kivéve jajszó nélkül tűri a szúrásokat. Az utóbbi időben volt, hogy egyedül ült be a székbe, és nyújtota a kezét.
Ezzel kapcsolatban vetődött fel a kérdés: ha az osztályon érzéstelenítés mellett úgyis megszúrják a portját, miért kell mindig a Böbe néninél is eltűrnie a szúrásokat? Hiszen a porton keresztül lehet vért is venni! A választ, mint annyi más dologra is, csak hónapokkal később kaptuk meg. Egyszer Annácska kibökte: A Böbe néninél mindig lehet választani vigasztaló ajándékot! Való igaz, az előtérben van egy kincses láda, amiben mindig vannak apró játékok a gyerekeknek. (mi is vittünk már szatyornyi plüss állatot, a meguntakból). Ráadásul Böbe néni mindig rajzol a ragtapaszra valami szépet! (Szinte az összes megvan itthon, gondosan eltéve.)
Amíg csöpög az infúzió, addig lehet beszélgetni a többi szülővel. Ez fontos dolog, mert sok mindent egymástól tudunk meg! Nem azért, mert az osztályon hanyagok lennének az orvosok, és a nővérek, de gondolom nekik már sok minden rutin, és sok mindent természetesnek vesznek, amin a szülők esetleg meglepődnek.
Amikor elkezdtük a kemoterápiát Pannika visszaszokott a pelenkára, pedig előtte már szobatiszta volt. Több oka is volt ennek: az első 3-4 hónapban amint megszúrták a portját Anna egyből "beteg" lett, csak feküdt az ágyban, és mindenhová vinni kellett. A terápia részeként néha igen sok hidrálást is kapott, és a rengeteg folyadéktól sokat kellett pisilnie, de a kórházi bilire nem lehetett rátenni. Ezért újra pelenkázni kellett. Egyik anyuka figyelmeztette is Mariannát, hogy kenjük vastagon popsikrémmel Anna fenekét, mert a Vinchristintől nagyon maró lesz a pisije.
20-án kellett visszamenni a Dox. miatti ellenőrzésre, ekkor mindent rendben talátak. Viszont kezdődtek a kellemetlenségek, Panni haja rohamosan elkezdett hullani. Szinte percenként sírt fel, hogy hajszál van a szájában. Felhívtam a fodrászunkat, aki rögtön át is jött, és rövidre vágta Anna haját. Nem mertük teljesen lenyíratni, mert akkor még tartottunk a kopaszságától.
