A december 9-i kezelés eseménytelenül telt, viszont a 15. megint egy érdekes nap volt.
Az eredeti elékpzelés szerint úgy volt, hogy Annácskát valamikor karácsony előtt műtik a 6. kemoterápia után. (Az operáció előtti kezelés lényge, hogy a tumort összehúzzák, és a kérgét megszilárdítsák valamennyire, ezáltal könnyebben, kisebb kockázattal távolítható el.) Ezért a szokásos rutinvizsgálatok után átmentünk a Heim Pál kórházba, ahol az adjunktus úr már előre egyeztetett időpontot CT vizsgálatra. Itt kissé lelombozódtunk, mert az aneszteziológus éppen egy fontos műtéten vett részt, és nem volt más aki elaltassa Pannikát a vizsgálathoz. Vártunk egy darabig, de a műtét elhúzódott. Már épp akartam szólni, hogy próbáljuk meg alatatás nélkül a vizsgálatot, amikor kijött egy nővér, és megkérdezte (mintha gondolatolvasó lett volna): Nem akarják megpróbálni alatatás nélkül? Panninak nem kellett sokat udvarolni. Marianna bement vele a géphez, kapott egy ólom köpenyt (volt vagy 15 Kg, alig tudtam ráadni), Annát felfektettük a vizsgáló asztalra, magasra nyújtotta a kezét, amit anya megfogott, elénekelte neki az Este jót, és a vizsgálat gond nélkül lezajlott. Mindenki dicsérte Annát, és megbeszéltük, hogy ezután mindig altatás nélkül végezzük a CT-t.
Ez egy régi mobillal, az ablakon keresztül készült kép:
.jpg)
Később visszamentünk a Tűzoltóba, és megkaptuk a kezelést.
